|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 16 találat | lapozás: 1-16 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Varga Lajos 1990. december 18.Az első évfordulón többnapos megemlékezés volt Temesváron. Dec. 14-én Tőkés László püspök tartotta az 1989-es eseményekre emlékező megnyitót a református templomban, majd több előadás következett: "Amíg Isten engedi" - Tőkés László és gyülekezete kiállása, az 1989-es év eseménynaptára /Varga Lajos Károly/, Az ifjúság tanúságtétele /Gazda Árpád/, Újvárosi Ernő, a temesvári református egyházközség mártírja /Sepsi Béla/, Az 1989-es év zaklatásaira emlékezik Tőkés István /Balaton Zoltán/, Várakozások és csalódások a népfelkelés után, az 1990. év eseménynaptára /Pataki Károly/. Dec. 15-én megkezdődött a Közép-Kelet-Európa Nemzeti Megbékélés Ökumenikus Konferenciája, melyen a Szovjetunió, a Cseh- és Szlovák Köztársaság, Ausztria, Magyarország, Jugoszlávia és Románia vallási vezetői, illetve képviselői találkoztak. Délután az újonnan épülő temesvári református templom alapkőletételére került sor, majd az utcai ünnepi megemlékezésen Tőkés László magyar és román nyelvű beszédet mondott. Dec. 16-án ökumenikus istentiszteletet tartottak, koszorúztak a forradalmi helyszíneken, a különböző egyesületek tartottak felvonulást. /Szabadság (Kolozsvár), dec. 13., dec. 18./1996. október 16.Cholnoky Győző 51 éves közgazdász, könyvtáros 1991-ben megalapította a Kisebbségkutatás folyóiratot ezzel segítséget akart adni az eligazodáshoz a kérdés rohamosan növekvő szakirodalmában. Cholnoky Győző, a folyóirat főszerkesztője elmondta, hogy a kisebbségkutatás reneszánszáról beszélhetünk. Erik Erikson ezt azzal magyarázta, hogy a század végére az identitás kérdése stratégiai jelentőségűvé válik a gondolkodásban. Nyugaton az egységesnek tudott nemzetállamokban állnak talpra már-már elfeledett népcsoportok. Ennek következtében kutatóműhelyek, egyetemi tanszékek alakulnak a kérdés tudományos vizsgálatára. Érthető, hogy a kényszerű hallgatás után annyi fontos közlemény, folyóiratcikk és könyv lát napvilágot. "Az viszont nehezebben érthető, hogy a két világháború között igényesen megalapozott kisebbségkutató intézményrendszer helyreállítása vontatottan halad előre: a Teleki László Alapítvány az egyetlen, amely intézményesen foglalkozik a kisebbségben élő magyar közösségek demográfiai és kulturális viszonyaival, egyebekben pedig mind a magyarság, mind a kisebbségkutatás művelése - ide értve az egyetemeken folyó munkát is - egy-egy kutató érdeklődéshez, elkötelezettségéhez kapcsolódik." Ezt a hiányt csak részben ellensúlyozza az olyan új folyóiratok megjelenése, mint a Kisebbségkutatás, a Régió /alcíme: Kisebbségi Szemle/, a Pro Minoritate, és az egyszerre Nagyváradon és Budapesten szerkesztett, 53 év után újraindított Magyar Kisebbség. - Cholnoky Győzőnek nemrég jelent meg Állam és nemzet. Uralkodó nemzet- és nemzetiségpolitikai eszmék Magyarországon /1920-1941/ (Hatodik Síp Alapítvány, Budapest, 1996/ című tanulmánykötete. /Varga Lajos Márton: A Kisebbségkutatás és a népcsoportok. Cholnoky Győző az etnikai reneszánszról. = Népszabadság, okt. 16./1998. január 13.Jan. 13-án tárgyalta a marosvásárhelyi Táblabíróság a csereháti árvaház ügyét, az újabb tárgyalást febr. 20-ra tűzték ki a két per tárgyalását. Az egyik felperese Székelyudvarhely önkormányzata, a másiké az ARIS. - Varga Lajos Svájcban élő magyar mérnök rájött, hogy a csereháti ügyben szereplő Basel Hilft egyesületet csak 1997. febr. 19-én jegyezték be Svájcban. Amennyiben ez igaz, akkor egy nem létező egyesületnek nincs honnan adományozni bármit is. - Ez is mutatja, hogy okos dolog volt internetre felvinni még 1997 decemberében a Székelyudvarhelyen levő csereháti ügy összes dokumentumát. /Légből szőtt adományozó. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 19./1999. május 13.Május 13-án avatták Szatmárnémetiben, a székesegyház előtt Hám János püspök szobrát. Szatmárnémeti belvárosát ma is meghatározzák azok az épületek, amelyeket Hám János püspökségének harminc esztendeje alatt, 1828-tól emeltetett. Szimbolikus jelentése van annak, hogy egy másik építő püspök kezdeményezte és állíttatta a szobrot, hisz Reizer Pál megyéspüspökre éppen úgy ráillik az építő jelző. A szobor a szatmári születésű művész, a ma Kecskeméten élő Lakatos Pál munkája. Ugyancsak ő alkotta a városban felállított Kölcsey-szobrot. Varga Lajos műépítész tervezte a talapzatot, s a katedrális stílusjegyeihez igazodó virágtartókat. Tökéletesen harmonizál a kéttornyú katedrálissal, és belesimul a környezetbe új értékkel gazdagítva azt. Benedek Piroska, a CBS márványfeldolgozó igazgatója, aki már több más szobor állításánál segített, a világhírű észak-amerikai Vermontból hozatott szépen erezett márványt. Poósz István és csapata az Eterna kft.-től mesteri hozzáértéssel kivitelezett mindent. Reizer Pál püspöknek és az RMDSZ-nek is évekig kellett küzdenie azért, hogy a hatalom megadja az engedélyt a szobor felállítására. Az avatóünnepség szentmisével kezdődött. Reizer Pál püspök a nagy előd érdemeiről szólva külön kiemelte példamutató iskolaalapító, a szegényeket, a betegeket felkaroló tevékenységét. /Sike Lajos: Magyar püspök szobra Szatmárnémeti főterén! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 17./ Hám János 1827-től 1857-ig, haláláig volt szatmári püspök.1999. július 22.Augusztus 7-én Pálfalván az ünnepi istentiszteleten Tőkés László püspök fog igét hirdetni, majd a református templom kertjében felavatja Balog István képzőművész obeliszkjét, amely Teleki Blankának, Teleki Emmának és De Gerandó Ágostnak állít emléket. Ez alkalommal állít kopjafát a Szatmári Esperesi Hivatal, az 1848?49?es szabadságharc hőseinek emlékére. A kopjafa elhelyezésére azért választották Pálfalvát, mert megyénkben ehhez a településhez kötődik annak a személyiségnek a neve (Teleki Blanka), aki a legtöbbet tett a szabadságharc eszméinek a megvalósításáért. A nőszövetség és a református egyház állít emléktáblát annak a négy volt pálfalvi lakosnak az emlékére (Varga Lajos, Farkas Solem, Horotán György és Groza Miklós), akik a második világháborúban vesztették életüket. /Pálfalva. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), júl. 22./2001. március 27.A békéscsabai Városvédő és Városszépítő Egyesület kezdeményezésére együttműködési megállapodást kötnek a kibédi Seprődi János Művelődési Egyesülettel. Az április 1-jén aláírandó megállapodás azonban túlmutat a két egyesület közötti kapcsolatokon, ugyanis elvben mindkét polgármesteri hivatal támogatja egy majdani testvértelepülési egyezmény aláírását. A békéscsabaiak részéről most az egyesület vezetősége, Hankó András és dr. Cserei Pál, valamint dr. Kibédi-Varga Lajos lesz jelen. Az istentiszteletet követően a vendégek a polgármesterrel, az RMDSZ-tanácsosokkal, az iskola és az egyházak vezetőségével találkoznak, majd a tárgyalások után ünnepélyes keretek között aláírják az együttműködési megállapodást. A programban falulátogatás is szerepel. /Együttműködési megállapodás. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 27./2002. december 20.A Bihar megyei tanács RMDSZ-frakciója az 1992-1996 közötti (első) választási ciklusban: György András Gábor, Szabó István, Török László István, Erdei Dolóczki István, Kádár Ferenc, Fischer Ildikó, Marginean Mária Éva, Poszet Otto, Riedl Rudolf, Keizer István, Feldmesser Tamás, Szabó József Mihály, Hölczli József, Antal István János, Kovács Valeria Rodica, Zakota Zoltán. Az 1996-2000 közötti választási ciklusban: Szabó István, Varga Lajos, Erdei Dolóczki István, Marginean Mária Éva, Kádár Ferenc, Draveczky Károly-József, Riedl Rudolf, Kaiser István, Járay Ernő, Hölczli József, Szabó Tibor, Bócsi Sándor, Leitner János, Balvinszky Sándor. Az őszi parlamenti választások után a kormány az RMDSZ által jelölt Riedl Rudolf tanácsost nevezte ki főispánnak. Helyette Harkel János került a testületbe. Ugyancsak ebben a ciklusban búcsúzott el a megyei tanács jogi bizottságának egyik leghozzáértőbb tagjától, Járay Ernőtől, akinek halálával újabb űrt kellett pótolni a tanácsban. Helyére Veres István került. A 2000-ben lezajlott helyhatósági választások után: Szabó István, Erdei Dolóczki István, Draveczky Károly-József, Marginean Mária Éva, Véron András István, Kovács Jenő, Szilágyi Ferenc József, Keiser István, Veres István, Visnyai Csaba, Bartos Bertalan, Hölczli József, Harkel János Antal, Leitner János. Miután az őszi parlamenti választásokon Erdei D. Istvánt képviselővé választották, helyére Nagy József került a tanácsba. A megyei tanács dec. 20-i ünnepi ülésén megemlékeznek az elhunyt tanácstagokról: Járay Ernőről és Feldmesser Tamásról. /(benedek): A megyei tanács RMDSZ-frakciója. = Bihari Napló (Nagyvárad), dec. 20./2007. március 21.Elhunyt dr. Búzás Gábor főorvos, a székely lófők leszármazottja az Erdélyi Kör elnökeként, a Magyarok Világszövetsége regionális titkáraként hordta-vitte a nyugat-dunántúli vezetőket Erdélybe, hogy legalább tapasztalják: ott is magyarok élnek. Azzal vívott ki rangot dr. Búzás Gábor, hogy rend, rang, párt nem számított neki, csak az, hogy ki, mit, mennyit fáradozik a szétszaggatott nemzetért. Haló porában hazatért ősei közé, hamvait végakarata szerint a csíkszeredai temetőbe vitték. /Varga Lajos hírlapíró, Győr: Barátom, Búzás Gábor. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 21./2010. február 11.Nem épülnek határátkelő utakA román fél késlekedése miatt csúszik a közúti határátkelő utak kialakítása Dombegyháznál, míg Lőkösházánál az érintettek egymásra mutogatnak – írta a Békés Megyei Hírlap tegnap. Dombegyháznál a magyar oldalon már elkészültek a dokumentumok, ám a román fél még csak a tervek kidolgozásánál tart. Dombegyház és a szomszédos Iratos között, a történelmi Aradi úton alig hét kilométer a távolság. Ha viszont a dombegyháziak rokonlátogatásra indulnak Iratosra, 104 kilométert kell kerülniük Battonya felé. Varga Lajos, a község első embere szerint a határig vezető utat teljesen fel kell újtani, mert a Trianon előtti szakasznak már csak a nyomai látszanak. Tarr Lajos, Lőkösháza polgármestere arról panaszkodott, hogy „magasabb szinten egyik fél sem zárkózik el a fejlesztéstől”, ám mégis úgy érzi, hiányzik a politikai akarat. A helyieken sokat segítene, ha elkészülne a magyar oldalon az 1,5, a szomszédban a hét kilométeres szakasz. Ezzel Arad megközelíthetősége a korábbi 50 kilométerről 25 kilométerre csökkenne. A tervezet útszakaszon azonban még a kisajátítások sem kezdődtek el. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest) 2010. augusztus 13.TemplomszentelésSzombaton, augusztus 14-én, 11 órától kerül sor a lajosvölgyi római katolikus templom felszentelésére. A mai plébániát 1980-ban építették. A hívek 1992-ben egy új templom építését határozták el. A püspöki jóváhagyás és az építkezési engedély megszerzését követően, Varga Lajos mérnök tervei alapján, 1993-2003 között felépült a templom. A szentmisét augusztus 15-én már ebben a templomban mutatták be, és azóta is itt tartanak szentmiséket. A Nepomuki Szent János titulussal rendelkező templom viszont az elmúlt években folyamatosan gazdagodott, nemrég új berendezést kapott, szentéllyel bővült. Felszentelése különleges ünnep lesz a település román ajkú katolikus közösségének, mely a templomot már évek óta látogatja és tavaly, advent negyedik vasárnapján már megélhette az oltár és az ambó szentelését. A templomszentelési szertartást és a szentmisét, melyre szeretettel várják az egyházmegye híveit, Nm. Ft. Schönberger Jenő püspök celebrálja majd. Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti) 2010. augusztus 22.Felszentelték a lajosvölgyihutai templomotRégi álma valósult meg Lajosvölgyihuta katolikus közösségének azzal, hogy felszentelték a település – Nepomuki Szent János titulussal rendelkező – római katolikus templomát. Még 1992-ben határozták el egy új templom létrehozását, majd Varga Lajos tervei alapján 1993 és 2003 között építették meg, és azóta rendszeresen tartanak szentmiséket a lajosvölgyihutai templomban. Az elmúlt hét év sem telt azonban el nyomtalanul, a munkát, időt és energiát nem sajnáló közösség ugyanis tovább építette, díszítette, gazdagította a templomot, amely mára már kivételes igényességgel kidolgozott belső térrel, új berendezéssel és szentéllyel rendelkezik. Nem meglepő tehát, hogy a hívek, akik mindig is szívükön viselték templomuk sorsát, nagy számban jelentek meg a szentelésre – ahogy a településen és a régióban ünnepekkor szokás, díszes népviseletben. Schönberger Jenő püspök, az egyházmegye papjai és a hívek a templom előtt gyűltek össze, ahonnan a templomkapu ünnepélyes megnyitása után vonultak be az ornamentikájában és formaszerkezetében is kiegyensúlyozott, fényes padlóköveivel, magas belső terével és tiszta, fehér fényével felemelő érzést nyújtó templomba. Fagea László címzetes esperes, jelenlegi batizi, korábbi lajosvölgyihutai plébános ismertette a templom építésének részleteit, beszélt a kezdeti nehézségekről, de arról a nagy erőről és szeretetről is, ami a hívektől folyamatosan érkezett ezek áthidalására és lépésenként Isten házának felépítésére. Fagea László pontossággal mutatta be, mi kellett ahhoz, hogy az akaratból templom szülessen, hány segítő kéz, hány adomány és számtalan ima emelte magasba a falakat. Schönberger Jenő püspök ezt követően áldotta meg a vizet, amellyel a templom falait és a híveket hintette meg. Homíliájában a hála szavaival szólt híveihez. Mint mondta, keveseknek adatik meg az a kegyelem, hogy szülőfalujukban templomszentelésen vehessenek részt. „Akiknek pedig megadatik, annál jobban tudják értékelni, mert szemük előtt nőtt ki a földből, épült és szépült az az épület, mely Isten háza az emberek között. Azt is tudják, hogy ez nem történt csak úgy magától. Rengeteg munka, anyagi áldozat, összefogás eredménye az, amit ma itt látunk. Mindezekhez Isten adott erőt és kegyelmet. Ezért mindenekelőtt hozzá száll fel a köszönet és hála hangja, és szálljon innen évszázadokon keresztül, amíg e templom falai állnak.” A főpásztor megköszönte a plébánosoknak, akik elsősorban a lelkekben építették Lajosvölgyihután Isten templomát: Barna Károly plébánosnak és elődeinek, Fagea László plébánosnak, szüleinek és Fromhertz Attila jelenlegi plébánosnak, aki „majdhogynem befejezte, jó ízlésével széppé, Istenhez méltóvá formálta belülről ezt a templomot”. Köszönetét fejezte ki ugyanakkor a tervezőknek, a kivitelezőknek, a nyugati segélyszervezeteknek, az állami és önkormányzati segítőknek. A legnagyobb hála azonban Isten után, mint mondta, a hutai híveket illeti: „Nélkületek semmit sem tehettek volna papjaitok, és hiába lett volna a sok anyagi segítség, mert ez mind kevés lett volna”. A prédikációt követően, a mindenszentek litániájának és a felszentelő imának elmondása után Schönberger Jenő krizmával kente meg a templom falait, majd megáldotta az oltárképet. Ez volt a templomszentelési szertartás utolsó momentuma, a szentmise pedig a felajánlással, az eukarisztia liturgiájával folytatódott. A szentmise végén Fromherz Attila plébános mondott köszönetet a paptestvéreknek és a híveknek a jelenlétért és a segítségért, majd püspöki áldást követően felcsendült a pápai himnusz. A hívek a szentmise után sem hagyták el a plébánia udvarát, ahol szeretetvendégségre hívtak meg minden odalátogatót és még arra is odafigyeltek, hogy az ebéd elfogyasztása után megkérjék a Kálvária-templom román közösségének kórusát – amely fellépésével a szentmisén is kivételes élményt nyújtott –, hogy énekkel indítsák útra a vendégeket. Józsa János. Vasárnap (Kolozsvár) 2011. november 9.Magyar tudományos kitüntetés határon túli fizikusnakA magyar tudomány ünnepe alkalmából kitüntetett magyar tudósok között kiemelkedő kitüntetést kapott november 3-án Miskolcon Gábos Zoltán, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem emeritus professzora, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. A Charles Simonyi által alapított rangos Simonyi Károly-díjat először vehette át határon kívül dolgozó magyar fizikus. Gábos Zoltán az erdélyi fizikaoktatás és -kutatás nemzetközileg elismert szaktekintélye. Jelenlegi fizikaprofesszorok tanárainak is a tanára volt. Hosszú szakmai pályafutása során, amely a kolozsvári Bolyai, majd a Babeş–Bolyai Tudományegyetemhez kapcsolódik, nemzedékeknek mutatott példát emberségről, kitartásról és szakmai elhivatottságról. Nemzetközileg elismert tudományos teljesítménye, hogy elsőként dolgozott ki egy Lagrange-módszert a relativisztikus forgási hatások vizsgálatára. Úttörő munkát végzett a magasabb spinű részecskék kvantumelméletével, a részecskék polarizációjával és a polarizációs tenzorok parametrizálásával kapcsolatban. Kibővítette a Hamilton-Jacobi egyenlet alkalmazási területét. Az Erdélyben végzett fizikusok jelenlegi generációja büszke arra, hogy tanítványainak vallhatják magukat. Az MTA által adományozott díjat Gábos professzor úr az elismert kutatási eredményeiért, a hosszú szaktanári munkájáért és a kutató generációk nevelésében végzett kimagasló tevékenységéért vehette át. Gábos Zoltán jelölése A Kolozsvári Református Kollégiumban letett érettségi után az 1943/44-es tanévben a budapesti József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem gépészmérnök szakos hallgatója lett. A háborús körülmények miatt megszakított egyetemi tanulmányait 1945-től a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen folytatta, ahol 1947-ben matematika–fizika szakos oklevelet szerzett, ugyanitt doktorált 1949-ben. A Bolyai, majd a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen 1948–49-ben tanársegéd, 1950–51-ben adjunktus, 1952–1961-ben docens, 1962–90-ben egyetemi tanár. 1990 óta emeritus professzor. 1962–65-ben a Fizika Kar dékánhelyettese, 1966–1976-ban a kar dékánja, 1976–86-ban az Elméleti Fizikai Tanszék vezetője. Fényes Imre és Vescan Teofil tanárai indították el a tudományos pályán. Csak kevés időt tölthetett mellettük, mert 1950-ben mindketten távozásra kényszerültek. Fényes Imrétől, akinek termodinamika könyvét még kézirat formájában kommentálta, a termodinamika, a statisztikus fizika és a variációs elvek, Vescan Teofiltól a relativitáselmélet és a részecskefizika szeretetét tanulta. Már a nyomasztó elszigeteltség idején, az ötvenes években elkezdett foglalkozni a forgó testek gravitációs kölcsönhatásával. Sikerült a Lagrange-függvényt általánosítania, mely a mozgásegyenletben egy sodró hatást és egy pörgető hatást leíró tag megjelenésére vezetett. Büszkék lehetünk arra, hogy a NASA által felkarolt és nemrég sikeresen lezárult Gravity Probe B műholdas kísérlet az általa adott, a haladó és forgómozgások összjátékát leíró mozgásegyenleteket is alátámasztja. Vizsgálta az egyenletesen és a gyorsulva forgó test gravitációs hatását is rúd és gyűrű alakú próbatest esetében. Meghatározta, hogy a forgó központi test gravitációs hatásának kitett elektronnak hogyan módosul a polarizációs állapota. Foglalkozott a müon-neutrínók problémájával, s megmutatta, hogy zéró nyugalmi tömeg esetében egy, zérótól különböző esetben két polarizációs állapottal kell számolni. Ha egy bomlási folyamatban müon-neutrínó vesz részt, a különbségnek a bomlási folyamatban részt vevő más partnerek polarizációs állapotában is jelentkeznie kell. Gábos Zoltán értékes eredményeket ért el a magasabb spinű részecskék kvantumelmélete, a részecskepolarizációs állapotok leírása és a bomlási folyamatok megértése terén is. 1990 óta az erdélyi fizika múltjának feltárásával, valamint Bolyai János gravitációelméleti eredményeinek bemutatásával és értékelésével foglalkozik. Hét fizikai témájú könyvet írt. 1959-ben ő jelentette meg az első modern felfogású román nyelvű termodinamika-könyvet. Az utóbbi évek terméséből kiemeljük ennek magyar nyelvű átdolgozását (Erdélyi Múzeum-Egyesület, 1996) és a Statisztikus fizika (2000) című könyvét. Gábos Zoltán oktatói tevékenysége igen széleskörű, eredményessége lenyűgöző. Az elméleti fizika minden fő tárgyát oktatta, de voltak anyagszerkezeti, fizikai kémiai és matematikai analízis előadásai is. A könyveken kívül három egyetemi jegyzetet is írt. Ma is aktív tanítványainak számát szinte fel sem lehet becsülni. A kolozsvári egyetem fizika kara tanszemélyzetének kb. háromnegyedét tanította, és mintegy 10 tanítványa végez tudományos tevékenységet a Kolozsvári Fizikai Kutatóintézetben. Olyan híres középiskolai tanárokat nevelt, mint Bartos Elekes István (Nagyvárad), Boga Ferenc (Szatmárnémeti), Darvay Béla (Kolozsvár), Dvorácsek Agoston (Nagyenyed), Kotta László (Sepsiszentgyörgy), Máthé Márta (Marosvásárhely), Szász Ágota (Marosvásárhely), Tellman Jenő (Kolozsvár). A magyar nyelvterületen alkotó fizikusok közül kiemeljük Néda Zoltánt (BBTE, az MTA külső tagja), a KFKI-ben dolgozó Biró Lászlót és Varga Lajost, a Debreceni Egyetemen dolgozó Gulácsi Zsoltot, a szegedi Varró Jánost. Romániai tanítványai között szerepel Lupei Voicu (a Román Tudományos Akadémia tagja), Marius Ion Piso (a Romániai Űrkutatási Ügynökség elnöke), Silisteanu Ioan (a Bukaresti Magkutató Intézet vezető kutatója) és Uliu Florea (a Craiovai Egyetem professzora). Az Egyesült Államokban tevékenykednek Bodor Miklós, az MTA külső tagja, valamint Albert István, Albert Réka, Jankó Boldizsár, Mocsy Ágnes, Ravasz Erzsébet és Mária, Toroczkai Zoltán, Nicuslecu Vasile, Tomuta Liviu, Vaida Mihai, többen professzori minőségben. Más országokban szereztek elismerést Câmpeanu Radu (Kanada), Csillag István (Stockholm), Deutsch Váradi Rudolf (Németország), Gulácsi Miklós (Ausztrália) és Magyari Jenő (Svájc). E lenyűgöző felsorolásnál is többet mond egyik tanítványának véleménye Gábos Zoltán tanáregyéniségéről, melyet bizonyára a fentiek közül is nagyon sokan osztanak: „Ő volt és maradt is számomra a Tanári Példakép. Tanított kvantumot és statisztikus fizikát is, engem teljesen lenyűgözött minden előadása. Nem követett semmit, senkit, saját gondolatait írta fel a táblára. A fizika szépsége, mély összefüggései és egysége folyamatosan kerekedett ki az órák során. Nem volt egyetlen fölösleges mondata sem, és nem hagyott ki soha semmi fontosat. Tökéletes előadásokat tart.” Patkós András akadémikus, ELTE Nagy Károly akadémikus, ELTE Bencze Gyula a KFKI emeritusa Tél Tamás egyetemi tanár, ELTE Szabadság (Kolozsvár) 2016. július 4.Ha a támogatók és a szervezők összefognak A X. Nagyiratosi Falunapok sikere Péntektől vasárnapig került megszervezésre a X. Nagyiratosi Falunap. A rendezvénysorozat pénteken 18.30 órától a helybeli kultúrotthonban, nyugdíjas-találkozóval indult, amelyen Papp Attila polgármester köszöntötte románul és magyarul a mintegy 180 nagyiratosi, nagy- és kisvarjasi, a volt kendergyár, illetve a pártfarm nyugdíjasait. Együtt elfogyasztották a háromfogásos vacsorát, közöttük tombolanyereményeket sorsoltak ki, majd Czank Miklós (Öcsi) és zenekara szórakoztatta őket 23 óráig. Köszönet a támogatóknak, útravaló Amint 17 órakor Juhász Rozália programvezető a szabadtéri színpadról a nagy számú közönségnek kifejtette, a porcelántányér és a kristálypohár elmArad, de az ínycsiklandó finomságok az idei falunapon sem hiányozhatnak. A falunapi menü a teljesség igénye nélkül, birka- és sertéspörkölt, túrós csusza, mititéj, halászlé, fánk és kürtőskalács, hogy a „folyékony kenyérről” szó se essék. A rendezvény támogatói Nagyiratos Község Polgármesteri Hivatala és Tanácsa, az Agrocaritas, Musca Călin, a nagyiratosi sertésfarm tulajdonosa, a kisvarjasi Varga Gábor Társulása, Benke Szabolcs, az Arad Megyei Kulturális Központ és természetesen a sok önzetlen segítő, akiknek támogatása nélkül nem jöhetett volna létre az idei rendezvénysorozat. Mindenképp köszönetet érdemel a Forray Népdalkörnek és háttércsapatának a munkája. Miután köszöntötte jelenlévőket, a közelmúltban újra-, vagy most megválasztott elöljáróknak szánta üzenetét: Martin Luther King mondta az 1960-as évek Amerikájában: „Van egy álmom” –, s bár a folytatás más, és nem vagyunk Amerikában, és én sem vagyok Martin Luther King, de fekete néger annál inkább: az én álmom az, hogy azok is büszkék legyenek rám, akiknek nem piros-fehér-zöld a színük. Ez nem elidegenedés, nem elhatárolódás, hanem a mi levegőnk, a lételemünk. A mi elöljáróink ebben a szellemben kell, hogy képviseljék a teljes közösségünket. Ez pedig csak több munka, néha több sikertelenség, de több kompromisszum is, ám ha jól csinálják, nagy elégtétel, büszkeség. Érték a többségi nemzetnek is, nem veszély. De érték kell, hogy legyen és nem sérelem és szégyen a magyarnak is! Vállalja és vallja meg magyarságát alázattal, nagysága tudatában, de határozottan egy maroknyi ember iránt érzett felelősségtudattal! Ehhez kívánok sok sikert minden jelenlévőnek – indította mélyenszántó gondolatokkal útjára a X. Nagyiratosi Falunapoknak a programját Juhász Rozália programvezető. Az üdvözleteket és a programot románul Kővári Mónika tolmácsolta. A programot egyik házigazdaként a nagyiratosi Garofiţa gyermek tánccsoport nyitotta meg alföldi román táncokkal. Utánuk az ugyancsak helybeli, Aranyeső magyar gyermekcsoport 8 párja magyar néptáncokat adott elő nagy sikerrel, majd a gyoroki Junii Podgoriei román néptánccsoport 8, illetve 9 párja mintegy félórás román néptánc-egyveleggel szórakoztatta közönséget. Köszöntők 18 óra tájban a műsorvezetők Papp Attila polgármestert kérték a színpadra, aki magyarul, illetve románul köszöntötte az egyre gyarapodó közönséget. Miután megköszönte az elmúlt választáson elnyert újabb bizalmat, a színpadra kérte Nagyiratos Község politikus barátait: Iustin Cionca megyei tanácselnököt; Traian Igaş szenátort; Ion Şcheau parlamenti képviselőt; Florin Baniciu alpolgármestert; Kelebia község képviselőjét, Varga Sándort, Kisiratos tanácsosát, Lőrincz Lajost, Dombegyház polgármesterét, dr. Varga Lajost, Faragó Péter RMDSZ megyei elnököt, megyei tanácsost és Kovács Imre nagyperegi polgármestert. A színpadra hívottak közül elsőnek Iustin Cionca frissen megválasztott megyei tanácselnök köszöntötte az egybegyűlteket. Bevallása szerint megválasztása óta első alkalommal vesz részt falunapon, ezért köszönetet mondott a bizalomért. Tekintve, hogy e bizalom jóvoltából a választók azt is eldöntötték, hogy nemcsak Aradot és a megyét, hanem Nagyiratost is a PNL és az RMDSZ szövetségével vezessék, maga mellé hívta Faragó Péter RMDSZ megyei elnököt, akivel együttműködve nemcsak a megye, hanem a község is ígéretes jövőnek néz elébe. Ehhez a parlamenti képviselők jóvoltából Bukarestből is megkapják a támogatást, de igen komoly projekteken is dolgoznak. Faragó Péter RMDSZ megyei elnök is a bizalom megköszönésével kezdte mondanivalóját, majd ígéretet tett: a következő években mindent megtesznek azért, hogy minden magyar a szülőföldjén találja meg a boldogulás lehetőségét. A jelenlegi és a holnapi programon is érezzék: jó itthon, Nagyiratoson is magyarnak lenni! Mindezért köszönet a szervezőknek. A továbbiakban Traian Igaş Nagyiratos igaz barátjaként beszélt a Nagyitratos–Dombegyház közötti határátkelő végleges megnyitásáért tett közös erőfeszítésekről – magyarul maga mellé híva dr. Varga Lajos dombegyházi polgármestert –, majd abban a reményében zárta, hogy a mostani választási ciklusban a községbeliek régi vágya beteljesül. Ehhez kívánt mindnyájuknak sok sikert. Jó magyar kiejtéssel köszöntötte a nézőket Ion Şcheau parlamenti képviselő is, aki ugyancsak támogatásáról biztosította a községet. A köszöntőket Papp Attila polgármester zárta, aki köszönetet mondott magas rangú vendégeinek a megtiszteltetésért, de megköszönte a fellépőknek, a nézőknek a jelenlétet, a segítőknek a közreműködést a háromnapos program megszervezésében. Színes program A köszöntők után mintegy 20 percig az Aradi Zumba moderntánccsoport 5 tagja mutatta meg, hogyan kell táncritmusban testmozgást végezni. Utánuk Engi Márta betanításával a pécskai Búzavirág Néptáncegyüttes Kisboglárka csoportjának 7 párja, majd a Búzavirág 4 párja adott számot magas színvonalú tánctudásáról. Utánuk a román sztárvendég, Gabi Bârsoan és négytagú zenekara tartott kiadós román népzenei koncertet, amit a színpadra hívott Papp Attila polgármester tiszteletére, az Az a szép, az a szép… kezdető magyar nótával zárt, vastaps közepette. A továbbiakban a nagyiratosi Rozmaring néptánccsoport fellépése emelte magasba a tetszésindexet, majd a mácsai Edera néptánccsoport mintegy 40 perces román néptáncbemutatójának tapsolt a közönség. Utánuk Amalia Georgeta énekelt román népdalokat, majd a kisiratosi Kisgyöngyvirág fellépése aratott nagy sikert. A nagyvarjasi Fresch Color moderntánc-csoport lendületes táncai, a kisperegi Napraforgó tetszetős magyartáncai következtek. Más stílust képviselt, de hasonló sikert aratott a nagyvarjasi és tornyai asszonykórus 10 tagjának Iacsity Florentina vezetésével bemutatott nótacsokra. Utánuk újra a pécskai Nagyboglárka szépen kidolgozott koreográfiára előadott magyartánca következett. A színes zenés programot a nagyiratosi X Time moderntánc csoport sikeres fellépése zárta. Szinte pontosan a meghirdetett időpontban, 21.30 órakor, Papp Attila polgármester, miután megköszönte a délutáni fellépőknek a színes programot, illetve megígérte, hogy a magyarországi sztárvendég után Baniciu Alexandru és népizenekara lép felé, a magyarországi sztárvendéget, Koós Jánost és kísérő billentyűsét, a vadászi születésű Kertész Istvánt kérte a színpadra. Koós János a nála szokásos, bohókás, tréfás viccekkel, történetekkel vezette fel koncertjét, majd a zsúfolásig megtelt udvar közönségének elénekelte majd összes slágerét, kedvenc énekeit, parázs hangulatot teremtve. Utána a jelzett román zenekar, majd a Partium együttes zenéjére szabadtéri bál következett éjjeli 2 óráig, amit csak a 23 órakor szervezett pazar tűzijáték szakított meg. A tegnapi program 10 órakor a templomokban ünnepi szentmisékkel indult, majd 14 órától a futballpályán szervezték meg a Nagyiratos–Dombegyház örökrangadót. 18 órától a szabadtéri színpadon zenélt a Partium, a Mikró öregfiúk csapata, illetve a kisperegi Roulette zenekar. Ugyancsak a szabadtéri színpadon 21 órától adott nagy sikerű élő koncertet a magyarországi Beatrice együttes. A nagy sikernek örvendett X. Nagyiratosi Falunapok vasárnapi programja egybeesett a II. Nagyiratosi Magyar Napok programjával, amit az Arad Megyei Kulturális Központ támogatott. A sikeres rendezvényért köszönet jár minden támogatónak és segítőnek, kiemelten a Forray Népdalkör tagjainak és háttércsapatának. Balta János Népújság (Marosvásárhely) 2017. április 14.Egykori húsvéti népszokások„Mint néprajzi gyűjtő – írta Harmath Lujza, közismert néprajzos az Erdélyi Kárpát-Egyesület által Kolozsváron kiadott Erdély című szaklapjában 1904-ben – nagy érdeklődéssel kísérem a nép még fennálló szokásait és mindig örömmel jegyzem fel, ha itt-ott a századokat átélt ősi szokásokra bukkanok. Jólesik látnom, hogy különösen az én kedves székely népem mily szívósan ragaszkodik egyes dolgokban ősi hagyományaihoz. Vannak egyes községek – különösen a forgalomtól távolabb eső vidéken –, ahol ma is úgy öltözködnek, építkeznek és úgy vígadnak, búsulnak mint őseik. A központokhoz közelebb eső falvakban a nyugati kultúra már megkezdte romboló hatását. Az itt élő nép maholnap az ajtófélfa sorsára jut: se künn se benn. Sem paraszt, sem polgár. Valami szerencsétlen existencia, amely saját otthonában nem találja meg önmagát. Az asszonyok nem fonnak, nem szőnek, a férfiak nem faragnak, nem építenek kalákában, mint régen; a gyári árú, a könnyebb hozzájutás kiszorítja a háziipart, ráhagyják magukat egészen a korszellem befolyásának, az édes munkát feláldozzák a kényelemszeretetnek. S így vannak egyéb népies dolgokkal is. Míg a távolabbi falvakban székely házakat látunk, székely felírásos kapukkal, a városok közelében már hiába keressük. Ott már a divat után hajlanak mindenben. Az építkezés, ruházat, szokások, mind átvedlenek »uras« motívumokká. Hamisítatlan dolgokat csak távolabb találunk. Itt van a néprajzi gyűjtők gazdag terrénuma, ahol még – ha sietünk – megtaláljuk a hamisítatlan népélet gyönyörű és eredeti szokásait. Azért nem tartom hiábavaló munkának felkutatni, összegyűjteni és közreadni mindazt, ami a népélettel összefügg, vagyis az őseiktől átöröklött és megtartott szokásokat”. És ha ez volt a helyzet 1904-ben, ugyanbizony mit találunk még ilyen vonatkozásban az Úrnak 2017-edik esztendejében Erdélynek a forgalomtól közelebb, illetve távolabb eső magyarlakta falvaiban? Azt, amit igencsak nagyritkán felvillantanak a magyar tévéképernyőn, évekkel ennekelőtte készült felvételek alapján, az bizony igen gyakran nem más, mint mesterséges, erőltetett megoldása és bemutatása annak a természetes lélektől, frissességtől, őszinteségtől áradozó egykori falusi népszokásnak, ami immár csupán a legöregebbek halvány emlékezetében él. Aki nem volt aktív részese, élő szem- és fültanúja az egykori falusi életnek, annak rendkívül nehéz beleélnie és azonosítania önmagát a hiteles népi hagyomány jellegzetességével, tartalmával és elhitetni a nézővel játékának eredetiségét, valódiságát. No, de térjünk vissza eredeti gondolatainkhoz. Különleges szokás volt a Székelyföldön a húsvéti „határkerülés”, a „didergés”, a „hajnalozás”, a „húsvéti fa kitűzése”. „Húsvét előtt hetekkel készülődik már a fiatalság a határjárásra –írta T. Pálffy Aladár az Erdély című folyóirat 1907-es évfolyamában–, gyűjtik össze a szebbnél szebb lószerszámokat, pisztolyokat, s néha napokig könyörögnek egy-egy szebb lóért, vagy magyar ruháért, hogy minél díszesebben vehessenek részt. 8-10 éves gyerekek már jóelőre gyűjtik a gyutacsot s akinek 700-800 van már, büszkén emlegeti azt. Egy botnak a végére szeget erősítenek, ráhuzzák a kápszlit [kis pukkanó szerkentyű] s így a földhöz sújtva lővöldöznek mint ágyúdörgés közt a mannlicher-recsegés [puskarecsegés]”. S a tulajdonképpeni lővöldözés aztán egész éjszakán át tartott Székelyudvarhely utcáin, majd aztán hajnalban az egész társaság a mezőre vonult, hol egy búzatáblában elrejtett Krisztus-szobrot kellett megtalálniok. És a megtalálónál nem volt aztán boldogabb és büszkébb senki. Őt vették körül a lovasok, mármint „Jézus katonái”, ő volt a nagyszabású kísérőmenet középpontja, aki nagy dérrel-durral, állandó lővöldözések közepette vitte be a szobrot a városba. Ott a templom előtt misét hallgattak, díszsortűzet adtak le majd szétszéledtek. Határkerülésről, didergésről, hajnalozásról olvashatunk az Ethnographia című folyóirat 1900-as évfolyamában is. Így például húsvét szombatján Szentgerice apraja-nagyja, mintegy 80-100 lélek a falu piacán gyülekezett, hogy a búzavetés dülőjének megkerülését illő módon előkészítse. Ez alkalommal a gyülekezet egy „dullót” (szolgabírót) választott, aki az ítéletet meghozta, egy „falusbírót”, aki a végrehajtó szerepet vitte, két „hütest” (esküdtet), aki a végrehajtónak segédkezett, s végül két „szaglárt” (bűzölőt), kik a címükben jelzett illetlenkedést kellett ellenőrizniük. A választottak alábbi esküt tették: „Esküszünk az egy igaz Istenre, hogy mük a jelen estve a határkerülés alkalmával reánk bízott kötelességünket hűen teljesítjük. Isten münket úgy segéljen. Éljen!” Indulás előtt a Te benned bíztunk eleitől fogva című zsoltárt énekelték, majd az égre kiáltottak e szavakkal: „Uram Jézus! Őrizd meg a határunkat cserebogártól, sáskától s mindenféle ártalmas féregtől, jégesőtől s mindennemű veszedelmes időktől. Uram Jézus hallgasd meg a mü kérésünket. Ámen!” Ezután a Kiáltásom halld meg Isten című zsoltárt, útközben pedig az Utaid, Uram mutasd meg kezdetű templomi éneket énekelték. A vetések megkerülése körülbelül este 8 órától 12 óráig tartott, melynek lefolyása teljes egészében vallásos színezetű volt. Viszont ennek ellenére, a csoportban akadtak olyan egyének is, akik nem viselték magukat az esemény méltóságához illően, s akik „Dulló uram kigyelmed”, „Esküdt uram kigyelmed” megszólítás helyett „András bá” vagy „Jancsi bá” címmel illették a választottakat. E vétkesek aztán 15-20 botütésben részesültek. Hasonló, sőt még nagyobb büntetésben részesült az, aki levegőt rontott. Az ilyent a „szaglár” „pimpédi” néven jelentette a „dullónak”, aki a levegő fertőzőjét 25-30 botütésben részesítette. A büntetést nem lehetett elkerülni, aki nem vetette alá magát a „dulló uram kigyelme” ítéletének, az fokozott büntetésben részesült. A határkerülés után a csapat a falu utcáján vonult végig világi énekeket énekelve, majd mindenki az otthonába távozott. Húsvét első napja aztán csendben telt el. A nép a templomba vonult úrvacsorát venni. Templomozás után a lányok és legények a falu piacán labdáztak, illetve „cziczét” futottak. A férfiak hatosban „filkóztak” (kártyáztak), s a vesztesek 8-10 tenyércsapás büntetésben részesültek. Este a „didergés” vette kezdetét. Ez esetben mindazok gyűltek össze a kiszabott helyen, akik előző éjjel a „határkerülésben” vettek részt. Előre megállapított helyekre mentek dideregni, egyben kigúnyolni mindazokat, akiknek bizonyos hibájukról, vétségükről, rossz szokásukról volt tudomásuk. Így például a teherben maradt lány házánál, pokoli zaj közepette, éles, elferdített, nyávogó hangon eképp szólalt meg: „Aggyan Izsten jú estéit, idezs gazs-uram, azst hallottam, hogy van magának egy megesett semmije. Hozstunk ajándikba egy bücsűt, hogy legyen miben ringássák a rájkót”. A gazda, aki már a nagy zajról tudta miről van szó, vízzel vagy előre elkészített trágyalével, vagy romlott káposztalével öntötte nyakon a szónokot és közelálló társait. Erre futásnak eredve, a mintegy 100 résztvevő elkezdett hangosan dideregni: „bru-u-u-um, brü-ü-ü-üm, bri-i-i-im”. Közben viszont újra megszólalt a szónok: „Na idezs gázsd uram, leöntöttél, jól kifizetted a purdikat, úgy fázsnak, még reszelnek: bru-u-u-um, brü-ü-ü-üm, s ha leöntöttél, már eressz be az üszök farkára, hogy a purdék füttezzenek meg, me ha nem, mingyár megfagynak”. Erre a gazda szótlan kiment, egy pár tojást osztogatott, mire a csapat továbbment. Ahol tolvaj lakott, „tömlöcöt” vittek ajándékba, rossz jegyzőnek segédet, hanyag papnak keresztelni való gyermeket, részeges kántornak pálinkát, bukott embernek váltót, lúdtolvajnak libát kívántak stb. „Szóval ez az ünnepély alkalmul szolgál a népnek arra – állapította meg Varga Lajos, az esemény tudósítója –, hogy ellenszenvét minden bírósági zaklatástól menten bárkivel szemben kifejezze. Sok helyen piros tojás helyett szidalom, kikergetés a bér; de ezt fel sem veszik. A sötétben didergőket, kiknek minden szabad, senki fel nem ismeri, mert ez szokásilag tilos”. Megtudjuk továbbá, hogy a didergés célja: valakinek a megszégyenítése, no meg a piros tojás szerzés. A didergő seregben 15-60 év közötti férfiak vettek részt, öltözetük hosszú posztóruha, a csizmaszárba cifra ónosnyelű kacrot tettek. A házalás esti 9 órától éjféli 12-ig tartott. A didergés végeztével a „hajnalozás” következett. E mulatságban viszont csak a legények vettek részt, akik muzsikásaikkal és egy cimbalmossal járták végig a lányos házakat és mindenütt egyet táncoltak, miközben a lányoktól rendszerint 20 fillért s egy pár piros tojást kaptak. A „húsvéti fa” kitűzéséről pedig Gál Sándor az Ethnographia 1895-ös évfolyamában ezeket közölte: „Minden valamire való lánynak a szeretője, már t.i. ha van, szívbeli kötelességének tartja húsvét szombatjának éjjelén, tehát húsvét virradóra, kedvesének kapujára, kútágasára vagy háza tetejére stb., általában valamely azonnal szembetűnő helyre szép fenyőágat tenni. Nagyon élhetetlen a lányok között az, akinek húsvétkor nem tesznek fenyőágat. Nem mennek ahhoz öntözni, nem hívják azt a táncba, nem veszik figyelembe akinek kapuján vagy háza tetején nem látják meg reggel a virágot. De a legények is sokszor drágán és nagy fáradsággal szerzik meg azt a két-három darab szép fenyőágat, melyet szeretőjük számára szántak. Mert ha nincs a falunak fenyvese, elmennek a negyedik-ötödik falu határába is érette, s ha pénzért vagy egyébért cserébe nem kapják, készek lopni is, de szeretőiket kigúnyoltatni nem engedik. A három-négy darab fenyőág mesterségesen összekötőzve és színes papírszalagokkal, píros tojásokkal feldíszítve, a lányok egész évi büszkeségét képezi. Megtörténik az is néha, hogy – mivel szombaton éjjel elkéstek – talán éppen azon éjjel szerezték és hozták messziről a fenyőágat s nem értek rá feltenni, vagy pedig maguk a legények megrestelték, ha egy-egy jómódú, szép leány szégyenszemre virág nélkül maradt – húsvét első napjának éjjelén tesznek még utólagosan egy-egy lánynak fenyőágat”. A táncot a falu 2-3 legjobb táncú legénye rendezte. Ez nyáron a csűrben, télen házban zajlott le, amiért minden táncolni szerető fizetéssel tartózott, alku szerint, mely néhány véka csős törökbúzából, egy-egy piculából, illetve nyári kaszáláskor, kapáláskor és aratáskor néhány tenyeres napszámból állott. Harmath Lujza szerint, „ha szép idő van, akkor rendesen a »berekben« táncolnak, hol aztán láncokkal, virágokkal ékesítik fel magukat s így jönnek bé a faluba estére kelve énekszóval, vidáman, amint azt a nép romlatlan ifjúságától várni lehet.” Hol van az a régi nyár, az énekszóval, vidámsággal telt falusi fiatalság, amelynek annak idején jómagam is szemtanúja voltam?! Györfi Dénes / Szabadság (Kolozsvár) 2017. július 3.XI. Nagyiratosi FalunapokJó szórakozás, kiváló vendéglátás Pénteken és szombaton a Nagyiratosi Polgármesteri Hivatal és a Községi Tanács XI. alkalommal szervezte meg a Nagyiratosi Falunapok hagyományőrző rendezvényt. A program pénteken 17 órától a kultúrotthonban újra megszervezett nyugdíjas-találkozóval indult, ahol Papp Attila polgármester és Florin Baniciu alpolgármester köszöntötték a 160 nyugdíjast, akik a megterített asztaloknál foglaltak helyet. A nyugdíjasok elfogyasztották az ízletes savanyúlevest, a pörköltet és a finom süteményeket, majd a magyarok Czank Miklós (Öcsi) és csapatának, míg a románok az Alexandru Baniciu népi zenekara által húzott zenére mulattak. A meghívók sorszáma alapján 40 tombolanyereményt sorsoltak ki közöttük. Papp Attila polgármester felköszöntötte a legidősebb házaspárt, a 65. házassági évfordulójukat ünneplő Torţan Nicolaet és feleségét, Mariát; továbbá a község legidősebb férfi tagját, Lazăr Alexandrut, illetve hölgy tagját, Bandúr Erzsébetet. A hölgyeknek virágot, a férfiaknak egy-egy üveg italt nyújtott át, illetve emléklapot adott. Ezen kívül minden nyugdíjas hölgynek egy-egy tábla csokoládéval kedveskedett. Ezt követően késő éjszakáig mulattak. Ugyanaznap 22 órától a fiatalok számára szabadtéri diszkót szerveztek a kultúrotthon udvarán. Színes kulturális program A kiadott program szerint szombaton 15.30 órától a futballpályán újra megszervezték a Nagyiratos–Dombegyház öregfiúk örökrangadót, ahol Papp Attila házigazda polgármester szerint „illendő volt nyerni hagyni a vendégeket…” 17 órakor a szabadtéri színpadról Andó Gabriella magyarul, míg egy kolléganője románul köszöntötte a nézőteret megtöltő embereket. Elsőként helybeli román néptánccsoportot, a Garofiţát kérték a színpadra, ahol alföldi román táncokat adtak elő. Utánuk Adrian Petcu román népdalokat énekelt, majd az X Time helybeli moderntánc csoport három tagja adott elő ritmikus táncokat. Ezt követően a pécskai Búzavirág néptánccsoport 7 párja adott elő nyárád-mogyorósi táncokat, nagy sikerrel. Utánuk a mácsai Edera román néptánccsoport lépett fel Cosmina Hornea szólista közreműködésével. Ünnepi köszöntők Ezt követően a színpadra kérték Papp Attila polgármestert és vendégeit, akiket, illetve a közönséget a polgármester köszöntött románul, majd magyarul. A továbbiakban két nyelven mutatta be Kovács Imre nagyperegi, Korondi-Józsa Erika kisiratosi, Lantos Zoltán kevermesi polgármestert, illetve a vele érkezett Lévai Lajos alpolgármestert; Faragó Péter parlamenti képviselőt, RMDSZ megyei elnököt; Orth Norbert József nagyperegi alpolgármestert; Maczkó József kelebiai polgármestert; Andresz József vingai, Andó László kisiratosi, Florin Baniciu, helybeli alpolgármestert; Michi Miţitcă nagyiratosi községi tanácsost; Sandu Krisztián sofronyai alpolgármestert, valamint dr. Varga Lajos dombegyházi polgármestert. Románul, majd magyarul mondott köszöntőjében Faragó Péter parlamenti képviselő kiemelt megtiszteltetésnek nevezte, hogy meghívták a Nagyiratosi Falunapokra, ahova hat éve folyamatosan eljön, mert az RMDSZ számára rendkívül fontos nyomon követni a községnek a fejlődését, amiért köszönet jár Papp Attila polgármesternek és csapatának. Mivel nemcsak környékbeli, hanem anyaországi vendégek is érkeztek, az ő nevükben is köszönetet mondott a meghívásért. Jó egészséget, a falunap programjához jó szórakozást kívánt mindannyijuknak. Koncertek, mulatság hajnalig A továbbiakban az aradi Zumba Fitness táncolt Dona vezetésével, majd a Tri Gorle moderntánc csoport lányai léptek fel. Újra a Búzavirágot kérték a színpadra, ahol a 8 pár kiváló érzékkel és koreográfiával adta elő a magyarpalatkai táncát. Ezt követően a községbeli Fresch Color moderntánc csoport 3 leánya táncolt vastaps közepette, majd a Nagyvarjasi és a Tornyai Asszonykórus pallérozott előadásában elhangzott magyar népdalok arattak nagy sikert. Utánuk újra a mácsai Edera tánccsoport adott elő alföldi román táncokat, majd a Búzavirág a nagyiratosiakat is megörvendeztette a közelmúltban Pécskán bemutatott Szent Iván-éji tűzugrás alkalmával művészi színvonalon megjelenített tűzugrási rituálét. A továbbiakban román népzenét hallgathattak, majd Diana Selagea és Florin Ionaş – Generalul román népzene koncert hangzott el. 21 órától Alexandru Baniciu és román népi zenekara játszott, 21.30 órától pedig következett a magyarországi sztárvendég, Sega és Frédó koncertje, amelyen énekelt, táncolt idősebb és fiatal egyaránt. 23 órától tűzijáték, azt követően az egykori Mikró együttes zenéjére szabadtéri bál következett hajnali 3 óráig. Az idei Nagyiratosi Falunapok osztatlan sikeréhez a szervezők, a helybeli polgármesteri hivatal és a tanács mellett nagyban hozzájárultak a Forray Népdalkör tagjai, akik ezúttal is kitettek magukért, ugyanis a Falunapok programjában nem léptek fel, hanem felvállalták a szervezés, a vendégek maradéktalan ellátásának csöppet sem könnyű munkáját. Köszönet mindnyájuknak. Nyugati Jelen (Arad) 2017. július 15.Helyszíneken jártunk: melyik hétvégi román-magyar határátkelő állandósul?A megnyitás óta eltelt négy és fél hónapban közel 31 ezren használták a román–magyar határon megnyitott tíz ideiglenes határátkelőt. A helybéliek hétvégenként előszeretettel közlekednek ezeken, de még mindig nem tudják, melyeket állandósítják. Ezért megkérdeztük az illetékeseket. Bár már jócskán letelt a háromhónapos megfigyelési időszak, még mindig nem hozták nyilvánosságra, hogy a februárban megnyitott tíz ideiglenes magyar–román határátkelőhely közül melyek maradnak állandó jellegűek. Öt hónappal ezelőtt azt mondták az illetékesek, hogy a két legforgalmasabbat véglegesítik. Az Országos Határrendészeti Felügyelőség július elején írásban feltett kérdéseinkre annyit közölt, hogy június végéig közel 31 ezren fordultak meg a tíz alkalmi határátkelőhelyen, a gépjárműforgalom pedid ez idő alatt meghaladta a 10 ezret. Az is írták, hogy a román és magyar kormányközi egyezmény alapján mindaddig mérik a forgalom intenzitását, amíg ezek a határátkelőhelyek üzemelni fognak. Hozzátették, szintén kormányközi, azon belül a két külügyminisztérium közti megállapodás dönti majd el, melyek fognak működni állandó jelleggel. A határ két oldalán lévő szomszédos települések európai uniós támogatással építették meg, vagy építették újjá a határkeresztező utakat, hiszen ezek többségét a trianoni határok meghúzása előtt napi rendszerességgel használták az ott élők. Abban a reményben ruháztak be az utakba, hogy Románia is be fog lépni a belső határőrizet nélküli schengeni övezetbe. Ám a csatlakozás a 2012-es határidő után öt évvel is késik, ezeken az utakon tehát határőrizeti infrastruktúrát kellene kiépíteni, ami főleg a román államra róna terheket. Beteljesült várakozás Arad megyében négy ideiglenes határátkelő is működik. Kisvarjas és Dombegyház, Nagylak és Csanádpalota, Ottlaka és Elek, valamint a megye észak-nyugati csücskében Feketegyarmat és a Dénesmajor között. A határ két oldalán lévő települések lakói előszeretettel használják ezeket, hiszen jelentős távolságokat rövidítenek le, könnyebb a gazdasági, kulturális, de legfőképpen a rokoni és a magyar–magyar kapcsolattartás. „Ha már európai uniós támogatással megépítettük az utat, azt szerintem használni kellene. A 21. századi Európában az utak azért vannak, hogy összekössenek bennünket, nem hogy sorompó álljon rajtuk” – mondta Papp Attila nagyiratosi polgármester, amikor arról érdeklődtünk, hogy az Iratosból, Nagy- és Kisvarjasból álló község lakosainak a hétvégéit mennyire könnyítette meg a szombatonként nyolc órán át nyitva tartó határ. Az elöljáró szavai szerint elsősorban a rokoni kapcsolattartásban számít sokat az ideiglenes határátkelő. „Az első világháború után sok család kettészakadt, egy részük Dombegyházon maradt, a másik részük itt, a két Varjason és Nagyiratoson. Most sokkal könnyebben ráveszik magukat az emberek, hogy meglátogassák az ott maradt nagybácsit, nagynénit, mintha Tornya felé kéne kerülni, hiszen Kisvarjastól csak hat-hét kilométer a szomszédos település. De látom én szombatonként, hogy sok dombegyházi autó áll a falu központjában, tehát ők is szívesen jönnek. Olyan nagy dolog lenne állandóvá tenni ezt a határátkelőt? Úgy sem itt folyik az embercsempészet vagy a feketézés, ez tényleg csak a helyieket szolgálná” – fogalmazott Papp Attila. A Kisvarjas- Dombegyház átkelő a legforgalmasabb A román és a magyar kormány, illetve az Európai Unió közötti háromoldalú megállapodás több éves várakozást teljesített be. A Kisvarjas és a Békés megyei Dombegyház közötti utat 2013 decemberében avatták fel, de azóta idén februárig a sorompót csak a legritkább esetben emelték fel. A megnyitástól számított első három hónapban a tíz hétvégi határátkelőhely közül itt fordultak meg a legtöbben – erősítette meg nem hivatalos értesüléseinket Varga Lajos dombegyházi polgármester. „A megfigyelési időszakot három hétről felemelték tizenkét hétre a román fél kérésére, és a külügyminisztériumtól tudom, hogy ez idő alatt 6600-an használták személyforgalomra – mondta. – Úgy, hogy csak az első két nyitva tartási napon volt népszerűsítve, hogy tudjanak róla az emberek, utána nem. Gondoljunk bele, heti nyolc órában tart nyitva, tehát 96 óra volt az első három hónapban, vagyis azt is mondhatnánk, hogy négy nap alatt ennyien mentek át a határok. Ragaszkodom hozzá, hogy a megállapodás alapján, ha a dombegyházi határátkelő a két legforgalmasabb egyike, akkor ezt állandósítsák. Ha a tizedikek vagyunk, elfogadom azt is, de legyen objektív a döntés”. Csak egy ugrás… Állítólag azzal lehet felbőszíteni a kisvarjasiakat, ha megkérdezik tőlük, melyik utcában laknak… Az Aradtól 19 kilométerre lévő település ugyanis csak egy utcából áll, párhuzamosan fekszik az országhatárral. Északi csücskében egy körforgalom található, onnan 900 méterre az államhatár, ahol a júliusi 36-38 Celsius-fokos kánikulában egyáltalán nem irigylésre méltó helyzetben dolgoztak a magyar és román határrendészek a múlt szombaton, a nyitva tartás huszadik hetében. Árnyékot csak egy katonai sátor tartott, a számítógépek működtetéséhez szükséges áramot pedig aggregátorról biztosította a dombegyházi önkormányzat. A bemutatkozás, majd a jövetelem céljának elmagyarázása után telefonálgatás kezdődött mindkét oldalon, majd rövid időn belül – mialatt két-három autó kelt át a határon – tisztelettel közölték, hogy a magyar oldalon nem, de a román oldalon megengedik, hogy az átutazókkal interjút készítsek, amíg ők az útiokmányokat ellenőrzik. Csak az a kikötés, hogy ne fotózzak. Elsőként Kisvarjas felől érkezett egy gépkocsi, a benne ülő hölgy rövid szabadkozás után bemutatkozott: Kiss Ildikó és a közeli Nagyvarjason lakik. „Mihelyst kinyitják a határt, én megyek, meglátogatom a volt szomszédaimat és a rokonaimat – magyarázta. – A magyarországi fürdőhelyekre is könnyebben eljutunk így, tehát nekünk nagyon jó volna, ha mindig nyitva lenne. Itt, a környéken sokan mezőgazdasággal foglalkoznak, és Magyarországon olyan növényvédő szerek, permetek kaphatók, amik nálunk nem, tehát ezért is hasznos volna…” Még el sem tűnt a gépkocsi a szemem elől, már be is futott a határra egy másik Magyarország irányából. Arra voltam kíváncsi, milyen gyakran veszik igénybe ezt az utat, de a volánnál ülő ifjú hölgy a családfőre hárította a válaszadást. „Minden második héten jövünk – felelte a dombegyházi Kriszta Lajos. – Nekünk nagyon megfelel, közel van Arad, most is áruházba megyünk bevásárolni”. „A dombegyházi embernek hiányzik Arad” A határátkelőtől gépkocsival néhány perc csak a hat kilométerre lévő Dombegyház takaros központja. Egy italméréssel is foglalkozó kisboltban épp a mennyezeti ventilátort szerelték, amikor beléptem, de az egyik középkorú úr, Megyeri András készségesen válaszolt a kérdéseimre. „Mi konkrétan nagyon várjuk, hogy végleg megnyíljon a határ! – jelentette ki. – Arad egy majdnem kétszázezres lakosú város, és ez a dombegyháziaknak egy kaput jelentene. Mezőgazdasági termelő vagyok, és gyakran aradiak veszik meg tőlünk a dorozsmai piacon a terményt. Ha ez a határ nyitva volna, itt helyben születne az üzlet, ami mindenki jó lenne. Nem beszélve arról, hogy akár mi is kimehetnénk az aradi piacokra… Nagyon sok aradi magyarnak Dombegyházon van már háza, innen járnak dolgozni Aradra. Csak Battonya felé, ami negyven kilométer, erre meg csak a fele volna”. Egykoron Arad volt ennek a térségnek a gazdasági, szellemi és kulturális központja. Dombegyház is a vonzáskörzetébe tartozott, amit a következőképp írt le beszélgetőpartnerem: „Nekünk azt mondták a nagyapáink, hogy Arad sokat jelentett Dombegyháznak. Mert ha elvittek egy mázsa búzát az aradi vásárba, annak az árából ostorkivágásig fel tudtak öltözni. És ez ma nagyon hiányzik a dombegyházi embernek…” Zerénd és Gyula között is felére csökkenne a távolság A négy Arad megyei ideiglenes határátkelőhely közül a nagylaki tart nyitva vasárnap, a többi szombatonként üzemel. A leghosszabb a program Feketegyarmat és Dénesmajor között, ahol reggel tíz és este hét óra között lehet közlekedni. Ezt az utat 2012 novemberében adták át a Fekete-körös-menti településen, de azóta csak kivételes alkalmakkor használhatták. „Ha ez állandóan nyitva lenne, ebben a térségben mintegy húszezer ember élvezhetné közvetlenül az előnyét – mondta Simándi Sándor nagyzeréndi polgármester (közigazgatásilag Zeréndhez tartozik Feketegyarmat). – Húsz-harminc éve sok zeréndi ember költözött Magyarországra, és itt laknak a környéken, Gyulán, Sarkadon, Dobozon. Nekik is megkönnyítené a hazalátogatást. Jelenleg a távolság Gyuláig, a gyulavarsándi határátkelőn át, körülbelül negyven kilométer, erre pedig csak tizennyolc”. Simándi Sándor szerint a feketegyarmati határátkelőt két-háromezren használhatták eddig, de hivatalos adatot nem ismer. Azt viszont hozzátette, hogy tudomása szerint nem mindenütt sportszerű módon próbálták növelni a forgalmat. „Úgy hallottam, hogy az ottlakai polgármester megmondta a szociális segélyből élőknek, hogy amikor nyitva a határ Elek felé, menjenek át, oda–vissza többször is. Nos, mi ezt nem csináltunk…” – jegyezte meg. A zeréndi elöljáró úgy értesült, hogy bármelyik kettőt is véglegesítik a tíz ideiglenes határátkelőhely közül a román–magyar határszakaszon, a hétvégi üzemmód a többin továbbra is megmarad. Pataky Lehel Zsolt / maszol.ro lapozás: 1-16
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
